Már hosszú ideje nem csak ősszel készülök a karácsonyi adománygyűjtő licitre, hanem egész évben keresek jó ajánlatokat, érdekes relikviákat, amiket felajánlhatok majd a kampány folyamán. Idén azonban boldogan tapasztaltam, hogy nemcsak nekem jut eszembe év közben az adománygyűjtő licit.

Van például, aki már nyáron megkeres a kérdéssel: lesz-e? Vannak, akik a facebook csoportban tesznek említést másoknak erről az adományozási lehetőségről, és vannak akik segítséget ajánlanak fel (1. hűha-élmény). Utóbbiak közé tartozik Cserép János, aki már tavaly jelezte, hogy szívesen összerak egy platformot, ahol az ilyen jellegű kezdeményezéseket le lehet bonyolítani. Akkor azonban nem nagyon volt időm ezzel foglalkozni, idén viszont lecsaptam a lehetőségre. Néhány hét fejlesztés és tesztelés után ott álltunk az adomanypiac.hu-n, és készen voltunk az indulásra.

Örültem a funkcionális felületnek, ami nemcsak az én adminisztrációs munkámat könnyítette meg, de a felhasználók számára is kényelmessé tette a felajánlást és a licitálást. Egy dologtól tartottam azonban: Idén először nem országos működésű alapítványt választottunk, hanem egy kisebb regionálisat. Nem azért esett a Szemem Fénye Alapítványra a választásunk mert pécsi vagyok, de pécsiként többször is találkoztam a hírrel, hogy milyen nehéz anyagi helyzetben vannak. Attól tartottam, hogy többen kihátrálnak majd a kampány mögül emiatt, mint 3 éve, amikor átvettük a kampány szervezését, és úgy döntöttünk, hogy egyetlen alapítványt célzunk meg.

a nyavalyás sál a nyakamban maradt

Szerencsére nem igazolódott be a félelmem, hiszen 157-en regisztráltak az oldalra, és több mint 200 tételre lehetett licitálni a kampány 3 hete alatt. Ahogy évről-évre egyre nagyobbra nőtt a kezdeményezés, úgy idén is tudtunk előre lépni. Soha ennyi üzleti szereplő nem sorakozott fel még mögénk. Velünk volt az A-Games, az Antler Games, a Cogitate Games, a Compaya, a Gémklub, a Play Your Boards, a Portal Games, a Szellemlovas, a Laserox, a Mind Fitness Games, a Mindclash Games és a Vagabund kiadó is. Természetesen rajtuk kívül rengeteg felajánlás jött magánszemélyektől, és nemcsak játékok, kiegészítők kerültek fel, és természtesen Vili hagyománnyá váló társasos-vacsorája sem hiányozhatott az ínyencek számára. Eközben a háttérben tovább finomodott a felület, Jánosék kisebb hibákat javítottak, amikből akadt pár, hiszen ez volt az oldal első éles bevetése. A legnagyobb problémánk végül nem is a kampány közben, hanem zárás után akadt. Kiderült, hogy az e-mail-ek egy jó része SPAM-be megy, többen pedig inaktív/nem használt e-mail címmel regisztráltak, így nem kapták meg az értesítőket a célszemélyek elérhetőségeiről. János újra fejleszteni kezdett, és szerencsére ezt az akadályt is leküzdöttük. Az átadások elkezdődtek, és érkeztek az utalások. Ilyenkor sokan küldenek több pénzt a liciten felül, a "borravaló" sok éves hagyomány, de idén fordult először elő olyan, hogy olyanok is utaltak sok ezer Forintot, akik nem is nyertek semmit (2. hűha-élmény). Megkerestek kollégák, akik csak hallottak a kampányról és ők is tettek hozzá.

Így a végösszeg némi felkerekítéssel 690.000 Ft lett.

Ezzel nemcsak elértük a tavalyi adományt, de közzel 30%-kal többet hoztunk össze.

Miközben bőszen adminisztráltam rá-ránéztem az alapítvány facebook oldalára, és megakadt a szemem egy bejegyzésben, amiben karácsonyi felajánlásokat kérnek a gyerekek részére, többek között társasjátékokat. Egy gyors egyeztetés után úgy döntöttünk a szerkesztőségben (ez egy remek slack csatorna valójában :), hogy a pénzösszeg mellett pár játékkal is meglepjük a gyerekeket. Megkérdeztem írásban az alapítványt, mije van a gyereknek, nehogy olyat vigyünk, ami hegyekben áll, és ezt a választ kaptam: "... ami biztosan nincsen: Monopoly, Gazdálkodj okosan, Cluedo, kártyajátékból bármit szívesen fogadunk." ...és ezeket nem is tőlünk fogjátok megkapni :) - gondoltam én. Végül egy Ticket to Ride: Európát, egy Splendort, egy Pandemicet és Queendominot választottunk nekik, ezen kívül még kollégák és barátok felajánlott puzzle-ök és játékok is a kosárban landoltak.

Így jött el december 14-e. Bár még nem érkezett be a teljes összeg (sajnos még a mai napig sem), de nem várhattam tovább, mert az alapítvány karácsonya december 17-ére datálódott. Idén nem jött velem Gyuri, így most kivételesen nem volt, aki learassa a babérjaimat. Anett, akivel időpontot egyeztettem, épp az iroda karácsonyi dekorjával foglalatoskodott, amikor betoppantam. Átadtam a játékokat, és elmeséltem mi járatban vagyok a blog és az adománygyűjtés történetét, beszéltem a mögöttem álló emberek sokaságáról. Cserébe ők is meséltek az alapítványról a munkájukról. Aztán kiböktem, hogy a szóban forgó adomány 690.000 Ft. Nos, ez már a 4. alkalom, hogy személyesen látogatjuk meg a cél alapítványt, de eddig mindig csak egy virtuális "fejsimogatást" kaptunk, hogy igen, milyen szép összeg ez egy civil kezdeményezéstől, most először tényleg meglepődtek az adományozottak az összeg hallatán (3. hűha-élmény). Nagyon jó érzés volt ezt az őszinte örömöt látni rajtuk, ezért is külön köszönöm nektek, hogy ilyen szép számmal csatlakoztatok a kezdeményezéshez. Külön még egyszer köszönöm Jánosnak a sok éjszakai munkát, amit az oldal fejlesztésébe fektetett! Remélem, találkozunk jövőre is!

Fontos!: Ne felejtsétek, hogy az adomanypiac.hu-n a profilotokon tudjátok jelölni, az átadott és átvett tételeket. Kérlek, jelöljétek ezeket!

forrás: Dunántúli Napló, 2018.12.18.